nem tudom mitsoda régi monumentumbol vonta ki azt a’ szép titulusát, de azt tudom, hogy ebben az Országban a’ Nemeséget nem esmérik, annál is inkáb a’ libanum hegye közőtt a’ honnét valo, ot mind olyan Nemesek vannak, valamint tőrtént egy Primásal Magyar Országban, a’ Primás egy néhány Urak előt beszéleni kezd az eleiröl, az Attyárol, hogy mitsoda Nemes ember volt, a’ tőbbi között egy tréfás Ur monda a’ Primásnak, a’ valo Nagyságos Uram, hogy a’ Nagyságod Attyát az egész falu tudta, hogy mitsoda Nemes ember volt, mert minden tsudálta mikor estve viszsza tért a’ mezőről, mint fénylet az Armalisa a’ hátán, a’ Primás tsak el mosolygatta magát, a’ breviariumat vette a’kezében, az oda valo Nemzetet Coptoknak hiják, a’ tartomány igen sovány, a’ lakosok igen szegények, igen sok Catholicus vagyon kőzőttők, a Szent Széket űsmérik fejeknek a’ Vallás dolgában, ot ám a’ Lovakat nem látni, jobb is lett volna anak a’ Libanusi Grofnak nem tudomal felelni, mint sem irtoztato okot adni, hát ugy it a’ Lovak mind monstrumok volnának.
Azt irhatom hirűl hogy a’ Husvét ihon vagyon, egyik böjtből a’ másikában kel szálanom, mert it Tavaszal kételenségből valo mértékleteséget kel tartani, főképen mikor a’ más féle Keresztények is bőjtőlnek, valamint most tőrtént, mert semit nem árulnak, a’ mészárszék űres, az idevalo ember hat árrán sem adná el bornyuját, ha meg tudja hogy meg ölik, hanem az a’ reménségem vagyon, hogy kőzel vagyon a’ Törökök böjtye, akor bőveb a’ Mészárszék, mert a’ valo hogy napal igen keményen böjtölnek, alusznak is, hanem éttzaka esznek viratig, ugy annyira hogy egy szegény Törők a’ mit esztendeig szerzett, egy holnap alatt el kőlti, akor pediglen az ő Missionariusok, a’ dervisek azok prédikállanak, azok olyanok mint nálunk a’ barátok. fejérben járnak, az övökön egy rettentö olvaso, a’ melynek mindenik szeme oly nagy mint egy dio, ezeket mind Szenteknek tartyák, mert meg nem házasodnak, ezek is egy néhány féle Szerzetből állanak, az egyik Szerzet Istenteleneb, és tsalárdab a’ másikánál, mindenik tsak kötelre valo, hogy meg röviditsem a’ Levelemet, lehetetlen hogy meg ne irjam mint jártam egy dervisel.
Egykor egy Papal meszsze ki mentem sétálni, a’ ki tudott tőrőkűl, egy hid mellett le-űlve egy dervist találunk, a’ dervis fel kél, hozám
(I. Misszilis levelek: 322)